„Mi emberséget tanítunk” – Beszélgetés a Winkler Márton-díjas Bacsárdi Attiláné szakmai oktatóval

Nagyon jó érzés a segítő szakmát megszerettetni a fiatalokkal, mondta a negyvenedik tanévét befejező Bacsárdi Attiláné, a PSZC Faller Jenő Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium szakmai oktatója. Az elhivatott pedagógus több alkalommal részesült elismerésben, két évvel ezelőtt kapta meg a Veszprém Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamarától az Év oktatója címet, a nyár elején pedig pedig példaértékű felkészültségéért a pedagógusnapon az önkormányzat Winkler Márton-díját vehette át.
Bacsárdi Attiláné Várpalotán született, a Thuri György Gimnáziumban érettségizett, 1986-ban képesítés nélküli nevelőként kezdte pályáját az inotai, 5. számú Általános Iskolában. Ezután a Várkerti Általános Iskola Szakiskolájában helyezkedett el, szakmai oktatónak kérték fel, akkor kezdte a szociális ágazatot tanítani. Egy intézményi áthelyezés következtében a szakiskola a PSZC Faller Jenő Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium részévé vált, így lett annak oktatója. Művelődésszervező szakon tanult, majd elvégezte a népi játékok és kismesterségek oktatója képzést. Az itt megszerzett tapasztalatokat beépítette hivatásába. Később a Nyugat-Magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karán szociálpedagógus, családpedagógus képesítést szerzett Sopronban.

Bacsárdi Attiláné pályája az inotai iskolából indult. Képesítés nélküli nevelőként napköziben tanított harmadik és negyedik osztályosokat, majd a diploma megszerzése után a felső tagozatban lett napközis nevelő és megkapta a gyermek- és ifjúságvédelem feladatait. Osztályfőnök volt, és miután elvégezte az Etika és erkölcstan képzést, tanította a tantárgyat. Nagyon rövid ideig testnevelést is tanított, nagyon szerette ezt a feladatkörét is, a sport, az egészséges életmód, az egészségtudatosság azóta is meghatározó az életében.
– Inotán sokrétű feladattal bíztak meg – mesélte Bacsárdi Attiláné. – Az előbb említetteken túl diákönkormányzatot segítő pedagógus voltam, a gyerekek szabadidős tevékenységét szerveztük, nyári alkotótáborokat, az egész telepet megmozgató családi napot, ovisulit. Várpalotán az én osztályom vett először részt a Határtalanul pályázat keretében erdélyi osztálykiránduláson. Az iskola akkori tagintézményvezetőjével közösen, többször vittük a várpalotai gyerekeket Petrozsénybe, és mikor ők látogattak el Várpalotára, mi szerveztük az itt tartózkodásuk idejére a programokat. Évtizedeken keresztül vettem részt a gyermekek nyári táboroztatásban, az első években még Pétfürdőn, majd a Bán Aladár Általános Iskolában. Nagyon szerettem a diákjaimat, a szülőket, sok szállal kötődtem hozzájuk. Mint egy családi közösségből, úgy jöttem el Inotáról, nagyon szívesen emlékszem vissza minden pillanatára.
Bacsárdi Attiláné a Várkerti Általános Iskola és Szakiskolában folytatta a pályáját, szociálpedagógus, családpedagógus végzettséggel. Létszám tekintetében nem volt nagy váltás, az inotaihoz hasonló kis létszámú iskolába érkezett. A szakiskola elődje a Winkler Márton Szakiskola 1991-ben kezdte meg működését, felkarolta a tanulási nehézséggel küzdő, sajátos nevelési igényű fiatalokat; városunkban innen indult a szociális gondozó és ápoló képzés. Két évet tanított itt, ekkor kezdődött igazán oktatói tevékenysége. 2015-ben egy intézményi átszervezés során a szakiskolai képzések átkerültek a Faller Jenő Szakképző Iskolába.
– A szociális ágazatban az idősgondozás van előtérben, de nemcsak az idős személyekről, hanem az életkoruk, egészségi, mentális vagy fizikai állapotuk miatt segítségre szoruló személyek (idősek, fogyatékosok, pszichiátriai betegek, szenvedélybetegek, hajléktalansággal küzdők) ápolását és gondozását is tanítjuk. Az iskola az elsők között volt, mely szociális gondozó és ápoló képzést hirdetett, Veszprém vármegyében nappali tagozaton csak nálunk van ilyen képzés, évente öt-tíz tanuló végez. Miután átkerültünk, 2015-ben bevezettük az első felnőttképzést is, sok lelkiismeretes szakembert indítottunk útjára. Szakemberhiány van, a fiatalok a szakmai vizsga sikeres teljesítését követően azonnal el tudnak helyezkedni. Jellemző, hogy nem ők keresik a munkahelyet, hanem a munkáltatók a végzős diákokat, akik a duális képzés keretében teljesítették szakmai gyakorlatukat – Várpalotán két, Veszprémben három partnerintézményben.
A Faller szakképző iskolában elindították a gyermek- és ifjúsági felügyelői képzést is, az elmúlt tanévben a dajka, az idei tanévben a demencia gondozó képzést. Bacsárdi Attiláné az ágazati képzésért felelős oktató; szervezi, irányítja a képzést, ERASMUS projekt keretében franciaországi partnerkapcsolatot ápol. Bár az ágazatban kis létszámú csoportok tanulnak, ő inkább azt hangsúlyozza, mennyire példaértékű vállalás az, hogy vannak fiatalok, akik tizenöt évesen úgy döntenek, a segítő szakmában szeretnének dolgozni.
Arra a kérdésre, hogy pedagógusként mi jelenti számára a sikert, a kitüntetett így válaszolt:– A segítő szakmát megszerettetni a fiatalokkal, látni, ahogyan évről évre elhivatottabbá válnak, a tanórák bensőséges hangulatát naponta megélni. A szociális ágazati képzés nemcsak elméleti: mi emberséget tanítunk, felelősségvállalást. A társadalmi szerepeket hangsúlyozzuk, az emberek viselkedésével összefüggő lelki jelenségeket vizsgáljuk, konfliktusok kezelését tanuljuk. Jó érzés egymásra találni a fiatalokkal, amikor látom rajtuk a szakmai érés szakaszait, az elköteleződést a támogatásra szoruló embertársaink felé. A szakmai képzés minden tanórájának része az egyéni törődés. A diákoknak is vannak problémáik, nehézségeik, örömteli érzés, amikor ezeket egymás segítségével meg tudják oldani.
Bacsárdi Attiláné az idén fejezte be a negyvenedik tanévét. Több elismerést kapott, mindegyik nagy megtiszteltetés számára. Szakmai munkája során a Veszprém Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara is felkérte, hogy szakértőként működjön együtt a duális képzőhelyek akkreditációjában. A szociális és az oktatási ágazat szakértője, aki ágazati alapvizsgákon és szakmai vizsgákon vizsgabizottsági tagként működik közre. Intézményében a felnőttoktatásért felel, a diákönkormányzat és a minőségirányítási rendszert működtető csoport vezetője.
2024-ben Veszprém Vármegyében az Év oktatója lett, nagy elismerés, szakmai kiteljesedés ez számára. Azt érezte, hogy jó irányba halad az oktatói tevékenysége, szakmai elmélyülése.

– Amikor megkaptam a Winkler Márton-díjat, a kolléganőm megkérdezte tőlem, életművet hoztam-e létre. Ez elgondolkodtatott, mindig szerettem tanítani, az oktatást a hivatásomnak tekintem, a saját céljaimat – mindig mindenkinek segíteni, örömet szerezni, a tudásomat átadni – elértem. Igen, azt hiszem, ez a maximális önmegvalósítás. Ki tudok teljesedni a tanár-diák, a szülő-diák és a kollégákkal, valamint a duális partnerekkel való kapcsolataimban, szociális szakemberként jól tudok együttműködni. A Winkler Márton-díj nagy megtiszteltetés számomra, főként, hogy a református néptanító már az 1900-as évek elején kezdeményezte azt a fajta gyakorlatalapú oktatást, ami ma a Faller szakképző iskola sajátja.
Az oktatás mellett nagyon fontos számára a család, büszke a gyerekeire. Bacsárdi Attiláné harmincöt éve él házasságban, két felnőtt gyermekük van. Idősebb lánya biomérnökként, majd mérnöktanárként végzett a Budapesti Műszaki Egyetemen, kisebbik lánya konduktor a Pető Intézetben. Mindketten arra tették fel az életüket, hogy gyerekekkel foglalkozzanak: kisebbik lánya a sérült gyerekek mozgását segíti, a nagyobbik lánya a tanítás, a sport területén. Egyikük Fejér, másikuk Zala megyében lakik, két, illetve három gyermekük van. A lányok a kisgyermekek mellől most mennének vissza dolgozni és számítanak a nagymama segítségére. Marika, mint mondta, nagyon szereti a hivatását, de magánemberként a családja az első. Így a következő évet nyugdíjasként az unokái mellett tölti, viszont szeretettel tér vissza, amikor erre lehetősége lesz.
Fotók: Rumpler Imre, Szabó Péter Dániel
Kapcsolódó cikkeink:
Egész életre szóló elhivatottság – Pedagógusnapi ünnepség a Thury-várban
Sokszínű, kitartó, kreatív társaság – Elballagtak a Faller szakképző iskola diákjai






