Tisztelet és megbecsülés a bányászoknak

Immár hatvanhat éve ünnepeljük a bányász társadalmat szeptember első hétvégéjén. Az elmúlt évtizedekben volt sok öröm, keserűség és bánat is, épp úgy, mint ahogy egy családban szokott az lenni. Ebben az esetben ez a család egy különleges család, a bányászok nagy családja.
Leszkovszki Tibor, Várpalota egykori polgármestere mondta el mindezt a városi bányásznap nyitányaként a Szent Borbála téren rendezett megemlékezésen. A volt bányaipari és városvezető beszédében egyebek mellett, a több mint 100 éves múltra visszatekintő várpalotai bányászat történetének főbb momentumait emelte ki.

– A háború utáni hét és fél ezres településből 1970-re 28 ezren lettünk. Várpalota lakosságszámának jelentős növekedése is azt mutatja, hogy tulajdonképpen a szénnek köszön-hetünk mindent– hangsúlyozta Leszkovszki Tibor, majd hozzátette, számadatokkal is alá-támaszthatóan az 1970-es években ezrével épültek lakások a bánya jóvoltából településünkön, s vette fel ezáltal a város első kerülete azt a mai formáját, melyet ma is használunk.
A hagyományoknak megfelelően egyébként idén is a Várpalotai Bányász Fúvószenekar zenés ébresztőjével kezdődött a városi bányásznap, majd a Rákóczi-telepi bányász emlékhelynél folytatódott a program.

– Várpalota a bányának köszönhette azt a létszámbeli növekedését és fejlődését, amit ma is mindannyian ismerünk– emelte ki köszöntőjében Katona Csaba. Az alpolgármester elmondta, a lakosság növekedésével nemcsak a lakhatást, hanem a várpalotai kulturális életet is meg kellett szervezni, melyhez a településen működő nagyüzemek is jelentős segítséget adtak. – A bánya bezárása után nemcsak a családoknak, hanem a városnak is újjá kellett szervezni az életét, melyben új célokat kellett kitűzni. Úgy érzem, ezt a krízist a mai napig sem tudta feldolgozni a település. Elindultunk, de még hiányzik a közös cél és akarat– tette hozzá a városvezető.

– A bányász munka veszélyes, de a bányászaink kitartóan tették a dolgukat és annak idején sokan csatlakoztak a jó bér reményében a földalatti munkához. Kitartottak és sokan egészségüket kockáztatva dolgoztak– hangsúlyozta Einreinhof Attila, a Rákóczi Telepi Baráti kör elnöke az ünnepségen. Hozzátette, egyesületük a korábbi évekhez hasonlóan továbbra is aktívan fog tevékenykedni. A már meglévő programjaik és tennivalóik mellett, céljuk hogy a jövő évtől harangjátékon is megszólalhasson rendszeresen majd a bányász himnusz a Szent Borbála téren, ahol az ünnepi köszöntők után zárás-ként a megjelentek koszorúkat helyeztek el a Szent Borbála emlékműnél.
A folytatásban a hagyományoknak megfelelően a Thury-várban folytatódott a 67. Bányásznap. Az ünnepségen – ahol az 50, 60, 65 és 70 éves szakszervezeti tagságért járó okleveleket és bányászkorsókat is átadta az érintetteknek Hargittai László, a Bányász Nyugdíjas Klub elnöke – ezúttal Szöllősi János volt bányaipari dolgozó mondott beszédet. Összefoglalta a bányászat kialakulását és fejlődését, különös tekintettel a várpalotai történésekre. Szót ejtett arról mennyi mindent köszönhet településünk a több, mint 100 éves múltra visszatekintő szén-bányászatnak, s személyes emlékekkel is fűszerezett visz-szaemlékezésében a bányász-nap jelentőségéről is beszélt. – Várpalotán a bányásznapot a sportpályán rendezték, ott gyülekeztek üzemenként a dolgozók és családtagjaik. Mindenki a legszebb ruhájában tisztelte meg ezt az ünnepséget. Gyermekként irigykedve néztem a bányászok akkor még sötétkék egyenruháját. Ekkor kapták meg a dolgozók az úgynevezett hűségpénzt is, amit a családok már jó előre elköltöttek. Ekkor vásárolták meg a ruhákat, a bútort, a televíziót is – idézte fel az egykori palotai bányász-napokat Szöllősi János.
A Bánya- Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezete képviseletében Kolláth János főkönyvelő köszöntötte a várpalotai bányásznapi ünnepség résztvevőit. Elmondta, a nemrég elkészült bányatörvény koncepciójában helyet kapott egyebek mellett a bányász hagyományok ápolása, a bányász emlékek megőrzése is, amelyek fontosságához nem fér kétség. Jól mutatja ezt Várpalota esete is, hiszen a bányász hagyományőrzésben országos szinten is élen jár a település, hangsúlyozta Kolláth János.
Az ünnepség zárásaként a megjelentek a Thury-várban található gróf Sztáray Antal Bányászattörténeti Gyűjtemény bejáratához vonultak, ahol a balesetben elhunyt bányásztestvérek emléktáblájánál Huszár József aranyokleveles bányamérnök méltató szavai után koszorúkkal tisztelegtek az elhunytak előtt a résztvevő szakmai és civil szervezetek képviselői.






