Passió és húsvétköszöntés
Közösen előadott passióval köszöntötte a húsvétot nagyszombat éjszakáján a várpalotai református gyülekezet.
– Fontos, hasonlít a régi passióhoz a miénk is, hiszen a gyülekezet tagjai, laikusok, azaz nem színészek adják elő Jézus Krisztus szenvedését és együtt várjuk meg az idén is a feltámadást, az új napot, a vasárnapot – köszöntötte az egybegyűlteket a templomban Lukátsné Orovicz Piroska református lelkész.
Az ige szerint a hét első napján, amikor még sötét volt akkor ment ki Mária a sírhoz, hogy ott legyen, elcsöndesedjen, illetve készülődhessen a temetésre. – Mi még az előző napnál vagyunk, de reménység szerint Isten kegyelméből itt köszönthetjük, majd az új napot, a feltámadás napját – tette hozzá a lelkész.
A hívek nagypéntektől hallgathatták végig a történetet egyfajta keresztúttal, versekkel, énekekkel, a napokat felidéző képekkel és festményekkel fűszerezve.
– A nagyszombat fő jellemzője a csönd, a némaság, a döbbenet. Már nem látjuk Jézust szenvedni – hangsúlyozza a lelkész, aki hozzátette, sajnos ez a nap már nem erről szól az emberek körében.
– Látjuk, hogy a modern kor mozgalmassá tette a csend napját. Mára már vásárlással, sütéssel és főzéssel készülődnek húsvét napjára a hívek is – jegyezte meg Lukátsné Orovicz Piroska.
Az egyházközösség tagjai majd egy órán keresztül elevenítették fel Jézus szenvedését. Ezt követően pedig ismét a lelkész szólt a hívekhez. – Isten értünk olyat tett, amit azelőtt még soha senki. Örvendezzünk és vigadjunk, mert Krisztus lett a mi vigaszunk. Feltámadt azért, hogy nekünk életünk legyen – hangsúlyozta Lukátsné Orovicz Piroska, majd éjféli harangszóig Isten áldásával és énekekkel örvendeztek a templomban megjelentek.