Meiszter József, Várpalota díszpolgára: a zenekari tagok tartanak fiatalon

Meiszter József a Várpalotai Bányász Fúvószenekarban hét évtizedet eltöltött, lelkes és magas színvonalú tevékenysége elismeréseként Várpalota város díszpolgára kitüntető címet vehetett át Campanari-Talabér Mártától, településünk polgármesterétől a XXXIV. Várpalotai Napokon. A megtisztelő elismerésről és a zenekarban eltöltött csaknem 70 esztendőről beszélgettünk Józsi bácsival.

A Meiszter család életének mindig is szerves részét képezte a Várpalotai Bányász Fúvószenekar, édesapja ugyanis – barátaival együtt – alapító tagja volt az együttesnek. Meiszter József – akit a zenekarban mindenki csak Józsi bácsinak hív – születésétől fogva nevelkedett bele ebbe a zenei közegbe; testvérei visszaemlékezései szerint már négy-öt évesen együtt menetelt apukájával és a többi zenésszel. 1949-ben Horváth József, az akkori karmester kitalálta, hogy fiatalítani kellene a tagságot. Akkoriban még nem volt zeneiskola, így az idősebb zenészek tanították a lelkes ifjúságot. Meiszter József Hegyi Ferenctől tanulta a klarinétozás, majd a szaxofonozás csínját-bínját. Kotta nem mindig volt, így sok művet fejből, hallás után kellett megtanulni.

Az úgynevezett ifjúsági zenekar aztán 1950. május 1-jén debütált. Innentől kezdve Józsi bácsi – mint mondja – elválaszthatatlan volt a zenétől. 69 éve tapasztalt, meghatározó, alázatos és maximálisan elkötelezett tagja a várpalotai fúvószenekar közösségének.

Büszke az elismerésre a Várpalota díszpolgári címével kitüntetett Meiszter József

Az ’50-es években, köszönhetően a bánya működésének nagyon sok fellépése volt a zenekarnak. Legemlékezetesebbek a jubileumi koncertek, a fúvószenekari találkozók, a mazsorettes közös fellépések és a reggeli ébresztők voltak. Sokat utaztak belföldön és külföldön egyaránt, ezeknek köszönhetően pedig sok baráti kapcsolat is kialakult. Egy alkalommal pedig a Kossuth Rádió stúdiójában hangfelvétel is készült a zenekar akkori repertoárjából, főként az indulókból – emlékezett vissza Józsi bácsi.

A sok-sok szép emlék közül szerinte a legmeghatározóbb egy 1966-os fellépés volt. Ekkor Várpalotán tartották a Bányász Zenekarok Országos Találkozóját, ami rengeteg együttes részvételével zajlott. Meiszter József számára ez óriási élmény volt. A zenekarok zöme a vár előtt ült, egy-egy zenekar a vár tornyai előtt foglalt helyet, de a mostani Faller középiskola erkélyéről, valamint a katolikus templom tornyából is fújták a hangszereket.

A zene oly annyira meghatározó volt életében, hogy a kor szelleméhez híven Meiszter József a ’60-as években tánczenekart alapított Szíjgyártó Józseffel és Kiss Jenővel. Körülbelül huszonöt éven keresztül játszották aztán kedvenc műfajokat; a keringőt és a polkát a bálokon. Azt mondja; mindig is azt vallotta, hogy inkább tíz éjszakát végigmuzsikál, mint hogy egyet is végigtáncoljon.

Változik a világ, ezzel együtt változott a Várpalotai Bányász Fúvószenekar repertoárja is. Az újabb és újabb karmesterek értelemszerűen mindig új színt hoztak az együttes életébe. Józsi bácsi zenekarhoz való viszonyulását a hivatástudat, a zene szeretete, a közösségért érzett felelősség és a végtelen szerénység jellemzi – tartják róla a jelenlegi tagok. Fejlett empatikus képességének, toleranciájának és érzelmi intelligenciájának köszönhetően mindig mindenkihez van egy jó szava.

A hosszú évtizedek alatt megszerzett rutinját; mind a hangszeres játékot, mind pedig a hangszer ápolását, karbantartását illetően önzetlenül adja tovább a fiatalabb generációknak. A fiatalok pedig szívesen hallgatják a régi történeteket, gyakran kérdezik Józsit bácsit a zenekar múltjáról. „Ez a mostani csapat egy nagy család, boldog vagyok, hogy köztük lehetek. A zenekari tagok tartanak engem fiatalon” – mondja Józsi bácsi.

A XXXIV. Várpalotai Napok ünnepélyes megnyitóján Campanari-Talabér Márta polgármestertől vette át a díjat

Ez év elején a városvezetés támogatásának köszönhetően a zeneiskolának sikerült beszereznie egy basszusklarinétot. Ilyen hangszer a zenekar fennállásának 90 esztendeje alatt még nem volt az állományban. A vezetés Józsi bácsit bízta meg azzal, hogy legyen gazdája az új hangszernek. Lelkesedését, kitartását és szorgalmát bizonyítva, hamar megbarátkozott az eleinte még ismeretlen hangszerrel és azóta is rendszeresen gyakorol rajta otthon, a klarinét és a szaxofon mellett.

A családi hagyományt fia viszi tovább, ő is már 30 éve van a zenekarban. Meiszter József életében fontos a család, összetartanak, segítik egymást és mindig számíthatnak egymásra.

A zenélés mellett elektro lakatosnak tanult és a Gépüzemben dolgozott végig; ott kezdett már ipari tanulóként és onnan is ment nyugdíjba. Sokáig képezte magát, egyre újabb és újabb dolgokat tanult a szakmáját illetően, így tudott előre is lépni munkahelyén is.

Meiszter József a Várpalotai Bányász Fúvószenekarban hét évtizedet eltöltött, lelkes és magas színvonalú tevékenysége elismeréseként “Várpalota Város Díszpolgára” kitüntető címet vehetett át Campanari-Talabér Mártától, Várpalota Város polgármesterétől a XXXIV. Várpalotai Napok alkalmával. Nagy boldogság volt ez számára, mint mondja; nem tudta, milyen díjat fog kapni és olyannyira meg volt illetődve, hogy szóhoz sem jutott. A család is nagyon örült és büszke volt, természetesen meg is ünnepelték a fontos eseményt. A városban többen is megszólították és gratuláltak a kitüntetéshez.

Meiszter József nemcsak tagja a Várpalotai Bányász Fúvószenekarnak, hanem a lelke is. A nyolcvanéves korhoz közel nagy lendülettel, szorgalommal, lelkesedéssel vállalja a heti próbákat, fellépéseket, még a menetzenéket is.

Stéger Ági

Hozzászólások