Idei titkos szavazásán Kárász-Remsei Julianna közterület-felügyelőt választották az év köztisztviselőjének a várpalotai polgármesteri hivatal munkatársai. Ennek apropóján beszélgettünk vele.
– Tavaly ugyan közel jártam ahhoz, hogy a kollégák szavazatai alapján megkapjam az elismerést, ám ettől függetlenül nem számítottam arra, hogy a munkatársaim közül idén ennyien megtisztelnek a bizalmukkal. Ráadásul vannak olyanok, akik régebb óta dolgoznak az önkormányzatnál, én nyolc éve kezdtem a munkát a hivatalban – kezdi a történetet Kárász-Remsei Julianna közterület-felügyelő, aki a köztisztviselők napján, azaz július 1-jén vehette át az elismerést.
Sándor Tamás aljegyző, Ignácz Anita Éva jegyző, Kárász-Remsei Julianna és Katona Csaba, Várpalota alpolgármestere a díj átadását követően
– Ezen a napon minden évben a polgármesteri hivatal teljes kollektívája közös kirándulásra megy. Idén a herendi porcelánmúzeumban jártunk, majd egy bándi étteremben költöttük el a közös ebédet. Ott jelentette be Ignácz Anita Éva jegyző, hogy idén én kapom a díjat. Először viccesen meg is jegyeztem, hogy biztosan jó nevet olvasott –e fel a papírjáról, de aztán láttam, hogy komoly a dolog, így nagy örömmel átvettem az oklevelet. Amit tényleg hatalmas megtiszteltetésnek tartok, hiszen a munkatársaim titkos szavazatai alapján kaptam meg, így talán még értékesebb számomra – meséli Julianna, aki Székesfehérváron született, s a város falusias részén, Maroshegyen nőtt fel. Szülei az Ikarusban dolgoztak. A tanulmányait is helyben végezte el, érettségit a Hunyadi középiskola kereskedelmi-közgazdasági szakán végezte, mivel üzletvezető szeretett volna lenni.
Mindez végül Várpalotán meg is adatott neki, 1984-től egy cipőbolt vezetéséért felelt a városban. Akkoriban még Székesfehérvárról ingázott Trabantjával, ám a szerelem végül Várpalotára csábította. Férjével – akivel 35 év után házasodtak össze 2020 áprilisában – két gyermekük született. András 1988-ban, Dániel 1990-ben jött a világra. Mára mindketten felnőttek, sikeres férfiak, akikre joggal büszkék szüleik. – András elismert csellóművész, míg Dani egy budapesti multicég HR-ügyeit viszi. Az angol és a német mellett most tanulja az olasz nyelvet – mondja büszkén az édesanya, aki férjével 1994-től a Kismezőn található, az idősebbek által jól ismert Kárász kocsmát üzemeltette közel 20 éven át, egészen 2012-ig. Aztán egy erős váltás következett, a vendéglátásból az önkormányzati szférába lépett, hiszen 2015 márciusától közterület-felügyelőként dolgozik a polgármesteri hivatalban.
– Nem tagadom, az elején azt hittem, hogy nem fogom tudni csinálni ezt a munkát. Szűcsné Jutkával kezdtem a munkát, s ő annyira profi volt, hogy kicsit esetlennek éreztem magam mellette. Később aztán szerencsére belejöttem, elvégeztem a közterület-felügyelői képzést is. 2015 őszétől ráadásul közel egy éven át egyedül láttam el ezt a munkakört Várpalotán, azaz mondhatjuk, hogy rögtön a mélyvízben kellett bizonyítanom. Mára megszerettem ezt a munkát, megtaláltam benne a szépséget, hiszen alapvetően emberekkel kell beszélni, foglalkozni, kapcsolatot teremteni. A hajléktalanokkal is megtalálom a közös hangot, hiszen emberi hangon közelítek hozzájuk, ráadásul jó részük személyesen ismer a Kárász kocsma miatt – mondja az év köztisztviselőjének választott közterület-felügyelő, aki két társával, Török Péterrel és Tóth Balázzsal dolgozik együtt Várpalotán.
– Kicsit olyan, mintha a fiaim lennének. Nagyon jó csapatot alkotunk, mindenben segítjük egymást. Adnak a szavamra, de határozott, önálló véleménnyel bíró fiatalemberek.
Aztán a jövőbeli tervek kerülnek szóba. – Négy évem van a nyugdíjig, de utána sem szeretnék tétlenül ülni. Amikor fiatalabb voltam mindig mondtam a férjemnek, hogy milyen jó volna, ha lenne egy panziónk. A Jóisten végül ezt valahol megadta nekem, hiszen a régi kocsmát egy átalakítást és felújítást követően át munkásszállóként üzemeltetjük, a mellettünk lévő lakást pedig rendszeresen kiadjuk szállóvendégeknek. Szeretek ezzel foglalkozni, intézni az ügyeket, fogadni a vendégeket. Az értékelésünk is nagyon jó az interneten, ami jó visszacsatolás számomra. Emellett még több időt szeretnék a családommal tölteni, számomra ők a legfontosabbak – zárja a beszélgetést Kárász-Remsei Julianna.
