A mindig nyüzsgő, tenni akaró és jobbításra törekvő Bátor Antallal beszélgettünk többek között a díszpolgári cím elnyeréséről, a pályaválasztásáról, sikereiről, politikai ténykedéséről és családjáról is.
– A díszpolgári cím odaítélése nagyon meglepett és őszintén örültem, hogy felkerülök a díszpolgárok tiszteletteljes társaságába. Boldog vagyok és megtiszteltetésnek vettem a címet, de felemelő érzés volt az a sok helyszíni gratuláció és nem kevés telefonos, sms-es köszöntés is, amit kaptam. Nem fogok elszállni, továbbra is két lábbal állok a földön és a jövőben is ugyanúgy fogok tenni a városért, a környezetemért, mint eddig – kezdte a beszélgetést Bátor Antal, akinek pályaválasztásában nagynénjének, Hoffer Etelkának a foglalkozása segített.
– Tősgyökeres várpalotai családban születtem, felmenőim évszázadokon át mezőgazdasággal foglalkoztak. Anyai nagyszüleim egy bakonyi faluban, Nagyesztergáron éltek, ahol szívesen töltöttem az iskolai szünidőket. Itt ismertetett meg nagynéném – aki egy egyszemélyes bolt vezetője volt – a kereskedelemmel, ahol ráéreztem a vásárlók kiszolgálásának örömére, az eladás szépségére. Ekkortájt fogalmazódott meg bennem, hogy a jövőmet kereskedőként képzelem el – meséli az idén harmincéves Bátor Kft. ügyvezető igazgatója.
Antal a tanulmányait Veszprémben, gyakorlati idejét a Veszprém Megyei Kereskedelmi Vállalat várpalotai, akkor még meglévő főtéri „Csemege” áruházában töltötte és ide is tért vissza eladónak. Néhány hónap múlva behívták sorkatonai szolgálatra, melyet szerencséjére helyben, a Mandulás laktanyában töltött. Leszerelés után a pétfürdői vasútállomáshoz közeli, ma is meglévő csemegeboltnak lehetett helyettes vezetője, néhány év múlva vezetője.
– Még innen voltam a harmincon, amikor kineveztek a várpalotai kirendeltség vezetőjévé. Ez területileg a várpalotai térség és a kelet-balatoni települések (Balatonkenese – Balatonakarattya – Balatonvilágos) 42 üzletének és 200 fő körüli dolgozójának az irányítását jelentette. Akkor is dolgozott bennem az állandó jobbítási, megújulási szándék, melyet eleinte felsőbb jóváhagyással, később akár anélkül is végrehajtottam. Természetes következmény volt, hogy a sokak számára kényelmes állóvíz kavargatása nem eredményezett osztatlan sikert, még a felsőbb vezetők egy részénél is kiütötte a biztosítékot. Volt enyhébb, s szigorúbb elmarasztalásom, de a rám bízott terület (a várpalotai régió és a kelet-balatoni települések) eredményessége elhalkította az ellenzőket és jöttek az elismerések. Kaptam vállalati „Kiváló”, belkereskedelmi „Kiváló” címeket, s végül a Veszprém Megyéért Érdemérem arany fokozatát is megkaptam, melyet 1986-ben Várpalotán, egy városi ünnepségen vehettem át – meséli büszkén Bátor Antal, akinek kirendeltségvezetőként a látóköre jelentősen bővült, hiszen az újra mindig fogékony volt. Szakmai kiteljesedése szempontjából kifejezetten sikeresnek tartja a fent említett korszakot.
– Amikor érződött a rendszerváltás szele, gondolkodtam azon, hogy ki kellene lépni a cégtől és magánvállalkozásba kellene kezdenem. A 80-as években enyhült a magánvállalkozók iránti hatalmi ellenszenv, így 1987-ben nyugdíjas szüleim nevén kettő boltot nyitottam a városi piacon, melynek eredményessége alapján a következő évben felhagytam alkalmazotti státuszommal és már hivatalosan is magánkereskedő lettem – meséli Antal, akinek nem volt egyszerű megvívni a harcot szüleivel, ugyanis nagyon féltették.
Az eredmények azonban őt igazolták, mára már elmondhatja, hogy több mint három évtizede folytat stabil lábakon álló kereskedelmi tevékenységet Várpalotán.
Családjában konzervatí, vallásos nevelést kapott. A rendszerváltást követően sem volt tagja egyetlen politikai pártnak sem, viszont három cikluson keresztül tagja volt a képviselő-testületnek.
– Nem gondoltam közéleti szereplésre, de Domokos István és az MDF-KDNP megkeresésére lakókörzetemben független indulóként vállaltam az önkormányzati megmérettetést – mondja Bátor Antal, aki a második ciklusban gazdasági bizottság elnöki, a harmadik ciklusban pedig alpolgármesteri tisztséget is vállalt. Amikor az elfajuló pártpolitikai csatározások a parlamentből leszivárogtak az önkormányzatokba, már nem tudott azonosulni a munkával, így nem indult el a 2002-es választáson. 2006-ban azért Németh Árpád akkori polgármester kérésére még a gazdasági bizottság külső tagságát elfogadta.
Bátor Antal díszpolgárnak egy fia született, Attila, aki nem lépett édesapja nyomdokaiba, mert a közgazdász diplomája megszerzését követően az egyetemi oktatást választotta életcéljának, bár édesapja azt gondolta, folytatja az általa megkezdett vállalkozást.
– Nem döntött rosszul, mert közgazdász doktori és docensi fokozatot ért el. Megértettem, elfogadtam, viszont a Bátor Antal és Fia Alapítványban mindenképp szerettem volna, hogy kuratóriumi tag legyen. Azt akartam, hogy megismerje valamilyen szinten a helyi közéletet – állítja a hátrányos helyzetű várpalotai fiatalok támogatására 50 millió forint alaptőkéjű alapítvány létrehozója, Bátor Antal.
Zárásként céljairól is kérdeztük az idén harmincéves Bátor Kft ügyvezetőjét.
– Jelen pillanatban három élelmiszerüzletet és öt dohányboltot üzemeltetünk, összesen mintegy 60-65 kollégával dolgozunk együtt. Próbálunk haladni a korral, rövidesen indul a Bátor Kft-re szabott vadonatúj számítógépes program, mely jelentősen megkönnyíti majd a munkánkat. A következő fejlesztési terv az Erdődy ABC felújítása, s persze a minél további aktív munkavégzés – zárta a beszélgetést mosolyogva Bátor Antal.
