Kulifai Andrea – Aki az ágy mellett dolgozik, az tudja, hogy a beteg miatt van ott
SzabóPD Posted On 2023-07-14 
Kulifai Andrea, a Szent Donát Kórház ápolási igazgató-helyettese, az intézmény higiénés osztályának osztályvezető ápolója kapta idén a várpalotai önkormányzat Semmelweis-díját. Ennek apropóján beszélgettünk a 22 esztendeje az egészségügyben dolgozó szakemberrel.
Kulifai Andrea (középen) a várpalotai képviselő-testület Semmelweis-díjának átvétele után Campanari-Talabér Márta polgármester, illetve az oklevéllel elismert Szekér Tamás, Bölcsikné Strenner Viktória és Görbicz Beáta társaságában
– 1979-ben születtem Székesfehérváron, a gyermekkoromat Sárszentmihályon töltöttem. A vármegyeszékhelyen végeztem el az általános és a középiskolát is. Az érettségit követően az édesanyám javasolta, hogy próbálkozzam meg az egészségügyi pályával. Így hát elvégeztem egy hároméves OKJ gyerek ápolói képzést Székesfehérváron, majd felvettek Győrbe az egészségügyi főiskolára is, ám egy évet halasztottam, mivel el szerettem volna kezdeni dolgozni a szakmámban. A fehérvári kórház csecsemőosztálya volt az első munkahelyem, s annyira magával ragadott az a világ, hogy végül nem kezdtem el a főiskolát. Később bekerültem a koraszülött osztályra, majd a gyerek intenzívre, amelyhez külön képzést is elvégeztem – meséli Andrea, akit végül a szerelem hozott Várpalotára.
– Még a középiskolás évek alatt ismerkedtünk meg a párommal, Ákossal, akivel 26 éve élünk nagy szeretetben. Ő várpalotai születésű, így 2002-ben itt kerestük és találtuk meg közös otthonunkat a Kálvárián a Szabolcska utcában. 2006-ban aztán megszületett közös gyermekünk, Bence – mondja Andrea, aki a GYES után adta be jelentkezését a várpalotai kórházba.
– Elsősorban a gyermekünk miatt váltottam munkahelyet, hiszen a 12 órás műszak mellett az utazás már túl sok időt vett volna el az életemből. Várpalotán nagy örömömre lehetőséget kaptam, a központi sterilizálóban kezdtem dolgozni 2008 novemberében. Nem tagadom, kissé új világ volt ez számomra a gyermek intenzív osztály után. Komoly kihívás volt, de szerencsére hamar beletanultam. Egy kolléganőm nyugdíjba vonulása után az osztály vezetését is rám bízták, a takarítónők munkáját is én koordináltam. Közben a kórház egy nyertes pályázatának köszönhetően lehetőségem nyílt elvégezni az epidemiológiai szakápolói képzést, ami komoly tudást adott, s még hatékonyabbá tette a higiéniai munkát az intézményben. Mindezt jól példázza az is, hogy 2012-ben a harmadik helyen végeztünk egy országos szavazáson, ami a kórházak tisztaságát rangsorolta a betegek titkos szavazatai alapján – jegyzi meg Andrea.
A Semmelweis-díjas szakember közben folyamatosan kapta a feladatokat a várpalotai egészségügyi intézményben. A higiénés osztály osztályvezető főnővéreként mára az egész kórház higiéniájáért ő felel csapatával, s tavaly december óta helyettesként segíti Bajkóné Tóth Erzsébet ápolási igazgató munkáját is.
Mindezt csak úgy lehet csinálni, ha az ember elkötelezett, s hivatásnak tekinti a munkáját, vetem fel, s Andrea egyetértően bólogat. – Sokszor élünk át nehéz pillanatokat, de soha nem merült fel bennem, hogy szakmát váltsak. Aki az ágy mellett dolgozik, az tudja, hogy a beteg miatt van ott. Értük próbálunk szívvel-lélekkel mindent megtenni a munkatársaimmal. Büszke vagyok egyébként arra a csapatra, ami az elmúlt években kialakult a kórházban. A covid-járvány, ami tényleg komoly próbatétel volt mindannyiunk számára, nagyon összekovácsolta a kollektívát. Higiéniás szempontból különösképp nehéz volt a járvánnyal terhelt időszak, hiszen az általunk ápolt idős betegek a leginkább veszélyeztetett csoportba tartoznak. A szigorú szabályoknak, a kollégák állhatatos munkájának és az önerőből megvalósított beruházásoknak köszönhetően azonban sikerült átvészelnünk a nehézségeket. Lelkileg sem volt egyszerű, hiszen a látogatási tilalom miatt a betegek még jobban igényelték a törődést, az odafigyelést. Család helyett család voltunk azokban a hónapokban – meséli Kulifai Andrea, akinek munkáját a kórház is rendre elismeri. Az elmúlt tizenöt évben kétszer is megkapta az intézmény Semmelweis-díját, de a Szent Donát-díjat és a szakdolgozói kamara elismerését is átvehette már. Ettől függetlenül meglepetésként érte az elmúlt héten átadott városi elismerés.
– Semmit nem sejtettem egészen az ünnepség napjáig. Udut Árpád orvos-igazgató hívott fel délelőtt, s érdeklődött, hogy tudok –e jönni a délutáni ünnepségre. Azt válaszoltam, hogy természetesen megyek, hiszen több munkatársunkat is jelöltük elismerésre. Aztán elmondta, hogy én kapom a városi díjat. Nagyon meglepődtem, de természetesen jól esett, hogy rám gondoltak.
A szakmai témák után végül a család kerül szóba. Büszkén mesél párjáról, Ákosról és fiáról, Bencéről. – Huszonhat éve vagyunk együtt, nagy szeretetben és harmóniában élünk. Ákos nagyon családcentrikus ember, mindenben számíthatok rá. Bence fiunk az informatikai technikusi képzést végzi már a Faller szakképzőben. Érett gondolkodású, komoly fiatalember, korábban a Pannon Várszínházban is szerepelt, de most elsősorban az autók érdeklik, ami közös hobbi az édesapjával – mondja Andrea, aki a jövőbeli terveit firtató kérdésemre megjegyzi, szeretné elvégezni a közegészségügyi járványügyi felügyelő képzést, s elképzeléseit a családja is maximálisan támogatja. Máshogy nem is mehetne, nélkülük nem vágnék bele semmibe, jegyzi meg zárszóként Várpalota Semmelweis-díjas egészségügyi szakembere.
