• Friss hírek
  • Közélet
  • Kultúra
  • Portré
  • Programajánló
  • Kékfény
  • Sport
  • Hírcentrum TV
  • Legnépszerűbb

    • A demokratikus világrend védelméért dolgozunk
    • Szakmai nyílt nap a Faller szakképzőben
    • Nélkülük nem működne a város
  • Friss hírek
  • Közélet
  • Kultúra
  • Portré
  • Programajánló
  • Kékfény
  • Sport
  • Hírcentrum TV
Home » Legutóbbi Portré

Évtizedek a bányában és a Bányászban

NKAnita Posted On 2017-10-06
0
5.5K Views


0
Shares
  • Share On Facebook
  • Tweet It

248

MEGOSZTÁS

MegosztásTweet

Múltidéző beszélgetés a Thuri-díjjal kitüntetett Fisli Lajos egykori kiváló kézilabdakapussal

Nagyon meglepett, hogy nekem ítélték a Thuri-díjat. Harmincöt év után, ahogy mondani szokták, ez nem semmi. Ezúton is nagyon köszönöm annak, aki felterjesztett erre a rangos elismerésre, köszönöm a város vezetőinek és a várpalotaiaknak, egykori csapattársaimnak, edzőimnek, és természetesen a családomnak is – mondja Fisli Lajos, becenevén – az egykori legendás focikapus után – Jasin, akivel életéről, pályafutásáról beszélgettünk a kitüntetés apropóján.

 

Gyermekkorában találkozott először a kézilabdasporttal. Osztálytársa, Selmeczki András – aki akkor már látogatta a Bányász edzéseit – alakított általános iskolai osztályukban egy kézilabdacsapatot. Lajos bácsi ennek hatására szeretett bele a sportágba, s kezdte el maga is az edzéseket, immár a VBSK keretein belül, edzők keze alatt. Első trénere Deák Balázs, a Bányász akkori kitűnő jobbszélsője volt. Az évek során egyre több edzés, egyre több mérkőzés állt az ifjú sportoló mögött, mígnem 1966-ban az országos ifjúsági kupára nevezték be az akkor csapatot. Négyszáznál is több csapat indult, és a részvételnek előfeltétele is volt: a városi, megyei, területi bajnokságot kellett nyerni, s ezeket Fisli Lajos és csapattársai mind sikerrel abszolválták.

– Debrecenben volt a végső megmérettetés, ahol már csak a legjobb hat csapat vehetett részt. A legrangosabb társaságban öt NB I-es gárda mellett egyedül a palotaiak voltak NB II-esek. Ahogy az életben mindenhez, a sporthoz is sok-sok szerencse kell, ez nekünk akkor megvolt, és megnyertük az országos bajnokságot – meséli büszkén a kiváló sportoló.

– 1966-ban hármunkat, Forgács Ferencet, Forgács Gábort és engem meghívtak a területi utánpótlás válogatottba. 1974-ben kineveztek csapatkapitánynak, amely akkor még titkos szavazás útján történt, és visszavonulásomig meg is tarthattam ezt a címet. Legjobb kapus tiszteletdíjat nyertem Fonyódon, a Balaton Kupán 1974-ben, ahol későbbi edzőm, Horváth József is részt vett; akkor ő még a budapesti Vasasban védett.  1978-ban pedig Lengyelországban egy nemzetközi tornán első osztályú lengyel csapatokkal mérkőztünk. Akkor vezették be, hogy a kapus az ellenfél kapujába lőhet gólt, és nekem itt is sikerült gólszereznem, s a legjobb kapus címet is én kaptam – meséli néha megcsukló hangon Fisli Lajos, aki ugyan szerényen, de azt is megosztotta velünk, hogy akkoriban minden szezonban osztályozták a mérkőzéseiket, illetve minden játékost értékeltek. Ezt először csak az edző, majd később a csapat minden tagja elvégezte, az értékeléseknek alapján többször volt az év legjobbja a csapatban.

A kiváló kapust kérdeztük, legkedvesebb emlékeiről, sikereiről is,

– 1967-ben, már a második évemet töltöttem a felnőtt csapatban, amikor a Ferencváros ellen játszottunk hazai pályán mérkőzést. Ők akkor estek ki az NB I-ből, így joggal tartottunk tőlük. Az első félidőben 10:7-re vezetett a Fradi, aztán a második félidőben az edzőnk, Poór Gyula bácsi beállított. Végezetül 14:13-ra nyertünk, mindössze három gólt kaptam harminc perc alatt a Ferencvárostól. 1975-ben a Debrecen elleni hazai mérkőzésen 12 hétméterest ítéltek ellenünk a játékvezetők. Kilenc hetesből nyolcat hárítottam, s a társam, Balogh Laci is védett egyet. 1980-ban a Várpalotai Bányász Sportkörtől 20 éves kiváló sportteljesítményért és klubhűségemért emlékvázát kaptam. Ezen sikereknek az elérésében a családtagjaimnak, sporttársaimnak, edzőimnek nagyon nagy szerepe volt – fejezte ki háláját Lajos bácsi, akinek a kézilabdában eltöltött huszonegy év alatt rengeteg élménye volt.

Az országos ifikupa megnyerése után 1968-ban harmadik lett a csapat az NB II-ben – amely akkor a másodosztály volt -, 1971-ben második helyen végeztek, 1973-ban pedig megint harmadik hely a másodosztályban. A sikeres évek egymás után jöttek. Ekkoriban került a csapatba a Bányász két legendája, Bakacs Ferenc és Kelemen József, az NB I későbbi rettegett átlövőpárosa.

A legnagyobb siker 1981-ben köszöntött Fisli Lajosra, a Várpalotai Bányászra és a városra, amikor is a kézilabdások az akkor már NB I/B-nek nevezett másodosztályt megnyerve feljutottak az országos elitbe, az NB I-be.

A veterán kapus érdekességként megemlíti, hogy az akkori edző nem szimpatizált vele. Az NB I/B-s lét utolsó mérkőzését a Székesfehérvári MÁV-val vívta a csapat, s a tét az első osztály volt a, ki-ki alapon. A meccs előtti összetartáson Horváth József edző kijelentette: nem a Lajost állítom a kapuba. Poór Gyula szakmai igazgató nem ellenezte ezt, csak annyit mondott az edzőnek: hát, ha ezt vállalod…

Horváth végül nem vállalta, tehát Fisli Lajos állt a palotai kapuban, s így részese lehetett a várpalotai kézilabdázás mai napig egyik legdicsőbb pillanatának.

Száztizenöt játékostársára emlékszik vissza az idős sportember. E játékosok egy része nem helyi volt, de az akkori vájár iskolában – mely a palotai kézilabda bölcsője volt – tanuló diákok egy része városunkban maradt az iskola elvégzése után is, itt alapítottak családot, itt sportoltak, s váltak lélekben maguk is várpalotaiakká.

Emlékeiben visszatérő keserűség a Horváth József edző, az egykori kiváló ETO-kapus általi mellőzöttség. Amint Fisli Lajos elmondja, neveltetése mindig arra emlékezette, hogy tisztelettel viseltessen mindenki iránt, s ez nem volt másképp Horváth edzővel kapcsolatban sem. A tréner viszont valamiért nem szimpatizált vele, s ez megmutatkozott a csapatösszeállításnál is: harmadik számú kapus lett az NB I-ben Fisli Lajos. Emlékei szerint ennek szakmai oka nem lehetett, hiszen például a mai modern kézilabda egyik alapelemét, az akkor még nem bevett gyors indítást ő már akkor alkalmazta, védés után azonnal a két gyors szélső egyikének kezébe varázsolta a labdát. Az sem hétköznapi dolog, hogy kapus lőjön gólt, hiszen akkoriban nem létezett még az üres kapus felállás. Lajos bácsinak mégis volt olyan szezonja, hogy hét gólt szerzett, mindegyiket úgy, hogy sikerült lehalásznia az ellenfél indítást, s megelőzni igyekvő kapusát.

Az akkori játékosok többségéhez hasonlóan Fisli Lajos is a bányában dolgozott. A sport támogatása gyanánt minden kedden, szerdán és csütörtökön két-két óra munkaidő-kedvezményt kaptak, így tudtak részt venni az edzéseken. Hétfőn nem volt edzés, szombat akkor még munkanap volt, vasárnap volt a mérkőzések, tehát így teltek a munkával és sporttal kitöltött hetek. Lajos bácsi a mai napig rendszeres látogatója a Várpalotai Bányász kézilabdameccseinek. A közelben ülők mindig hallják bölcs, indulatoktól mentes megjegyzéseit, észrevételeit. Büszkén, csillogó szemmel meséli, hogy a minap az egyik korosztályos csapat edzője megkérte, meséljen az ifjú játékosoknak a hősidőkről, ossze meg velük élményeit.

Magánéletéről is beszélt kérdésünkre az egykori hálóőr. Az általános iskola után sokakhoz hasonlóan elektrolakatos szakmát szerzett, majd villanyszerelő lett a bányánál. Az Ernő-bányán kezdett, ugyanazon a fronton dolgozott több játékostársával, a csákány és a szívlapát korszakában, s a napi kemény fizikai munka után együtt mentek edzésre szeretett csapatukhoz. A sport mellett, vagy inkább előtt a család volt számára legfontosabb. Mint elmondta, akkoriban az volt a szokás, hogy a meccsek után a Fekete Gyémántba vagy a Palota Szállóba mentek ünnepelni a játékosok, de ő inkább ilyenkor is hazament a családjához. Szeretett felesége óvónőként dolgozott, lánya, Annamária pedagógus, fia, Ferenc elektroműszerész a fűtőműnél. Két unokája van.

 

Megtekintve: 5 456

Hozzászólások

0
Shares
  • Share On Facebook
  • Tweet It




Népszerű
A demokratikus világrend védelméért dolgozunk
Szabó Péter Dániel 2026-11-13
Szakmai nyílt nap a Faller szakképzőben
Szabó Péter Dániel 2026-11-12
You may also like
Hargittai László, Poór Gyula és Varga János a Rákóczi Telepi Baráti Kör örökös tagjai lettek
2026-05-23
Segítő kezet nyújtott az ország, valóra válhat a hétéves Szabó Máté régi álma
2023-10-04
Évtizedeken át dolgozott a Bányászért
2018-02-08
Teherautó ütközött egy gépkocsival Inotánál
Olvassa el következő cikkünket is

Teherautó ütközött egy gépkocsival Inotánál

  • Kövessen minket

    Facebook Pagelike Widget

  • Várpalotai hírcentrum

    A város internetes hírportálja friss információkkal, fotós és videós anyagokkal. Célunk, hogy lehetőségeinkhez mérten mindenhol ott legyünk, s mindenről beszámoljunk, ami érdekli a várpalotaiakat. Őszintén hiszünk a lokális média erejében, hiszünk abban, hogy helyben is lehet nagyot alkotni. Ezért dolgozunk. Szeretjük ezt a tájat, ezeket az utcákat, tereket és épületeket, a várost élettel megtöltő embereket – legyenek itt születettek, vagy szívesen várt, kedvesen fogadott vendégek.

  • Legnépszerűbb

    • 1
      A demokratikus világrend védelméért dolgozunk
    • 2
      Szakmai nyílt nap a Faller szakképzőben
    • 3
      Nélkülük nem működne a város
  • Legutóbbi hírek

    • We work to safeguard the democratic world order
    • A demokratikus világrend védelméért dolgozunk
    • Korai cselekvés a cukorbetegség ellen - Diabétesz világnap a várban

  • Főoldal
  • Impresszum
  • Adatkezelés
  • Jogi nyilatkozat
  • Médiaajánlat
© Copyright 2024 - Várpalotai Hírcentrum Nonprofit. Kft.
Press enter/return to begin your search