A Thury-vár történelmének talán legnagyobb ismerőjeként tartották számon Tolonics Istvánt, a város díszpolgárát, aki április 8-án, életének 92. évében elhunyt.
Kispesten született 1929. május 8-án. Nem sokáig éltek ott, mert a szülei elváltak és a nagyszülők nevelték Iszkaszentgyörgyön a bátyjával együtt. – Nagyon szép gyermekkorom volt. Nagyapámat a földrajz érdekelte, nagymama pedig a verseket szerette, sokat kaptam tőlük e téren is. Édesanyám gyári munkásként segítette a család megélhetését. Az elemi iskola után jött a gimnázium, majd ’50-ben az egyetem. ’54-ben megszereztem az építőmérnöki diplomát – mesélte néhány évvel ezelőtt egy portrinterjúban.
Az egyetemi évek végén gyakorlatként a székesfehérvári járási tanács építési osztályvezetője lett, a diploma megszerzését követően pedig a fehérvári Állami Földmérési és Térképészeti Hivatalnál kapott munkát. Közben megismerkedett feleségével, aki gyógyszerész-szakasszisztensként dolgozott. 1960. május 28-án házasodtak össze.
Nem sokkal ezután kerültek Várpalotára, ugyanis – főként a lakáshoz jutás miatt – Fehérvárról városunkba költöztek. Tolonics István a Várpalotai Szénbányászati Trösztnél helyezkedett el, s hamarosan ismert közéleti személy lett a városban. Közben a bányánál a beruházási osztályon műszaki ellenőri, majd tervezői teendőket látott el, később kinevezték az 500 fős Vegyesüzem főmérnökének. Tanított a bányaipari esti technikumban, emellett pedig magántervezőként is tevékenykedett.
A rendszerváltás aztán Tolonics István életében is változást hozott. A Vegyesüzem megszűnése után nyugdíjasként a várban működő Vegyészeti Múzeumba került tanácsadóként. – Ekkorra már több éve foglalkoztam a várral, mert a Vegyesüzem feladata volt 1972-től az ezzel kapcsolatos munkák elvégzése. A romos állapotú várat újítottuk, jöttek az ismert szakemberek, régészek, tervezők, kivitelezők, itt aztán kiélhettem az építészeti tudásomat. Innen van bennem a vár szeretete, de nemcsak a műszaki munka érdekelt, hanem a történelem is. Összességében 56 várral kapcsolatos könyvet olvastam ki – mesélte Pista bácsi, aki maga is három kötetet írt a szeretett Thury-várról, de Waldstein Jánosról és a Szent Ferenc rendi kolostorról is született munkája a rá jellemző alapossággal.
Ekkorra egyébként már egyesületi kereteken belül végezte fontos helytörténeti munkáját, hiszen alapítótagja a Várpalotai Városszépítő és -védő Egyesületnek. Büszkén meséli, hogy elsőként mondhatott beszédet a Zichy-síroknál ’91-ben.
Hosszú és gazdag életútja során rengeteg kitüntetésben részesült. Többek között megkapta a Várpalotáért Emlékplakettet, a Veszprém Megyéért aranyfokozatú díjat, az Országos Honismereti Szövetség is elismerte munkáját, 1998-ban pedig Várpalota Város Díszpolgára címet vehette át.
