Életút-díjat vehetett át a 97 éves Leitner Ferenc a napokban otthonában Campanari-Talabér Márta polgármestertől. A város fotográfusa címmel is kitüntetett egykori művelődési ház igazgató meghatódva fogadta az elismerést.
Az Életút-díjat 2018-ban alapította Várpalota Város Önkormányzati Képviselő-testülete. Az elismerés olyan várpalotai lakóhelyű magánszemélynek adományozható, aki huzamos időn keresztül önzetlenül, kimagasló szorgalommal tevékenykedik a helyi közösségért. A fenti állítások maximálisan igazak a Feri bácsira, mondta el az alsóvárosi ház udvarán Campanari-Talabér Márta polgármester, aki a díj mellett egy nagy csokor virággal és egy most megjelent városi fotókönyvvel is köszöntötte Leitner Ferencet.
– Nem tagadom, nagyon meglepődtem ezen díjon, hatalmas elismerésnek tartom, hogy rám gondolt a képviselő-testület. Először kis sem akartam jönni az udvarra, a feleségem parancsolt rám, hogy sétáljak ki – jegyezte meg nevetve Leitner Ferenc. – Szinte az egész életemet itt éltem le Várpalotán, s szeretnék még tenni a városért, noha egyre nehezebb. Azért a 97 év az 97 év – tette hozzá Feri bácsi, aki először 1930 környékén, Észak-Franciaországban fogott a kezébe fényképezőgépet.
– Kétéves voltam, amikor a családunk emigrált, egészen 1932-ig éltünk Franciaországban. A lakásunktól alig 50 méterre élt és dolgozott egy fotográfus, aki hamar észrevette, hogy érdekel a fotózás akkortájt még misztikusnak tűnő világa. Sokat voltam a műtermében, megmutatta az alapokat. Akkor kezdődött minden.
A ’32-es hazatérés után már Várpalotán újfent egy fotográfus vette a szárnyai alá az ifjú Leitner Ferencet. A laborban együtt dolgoztak, s néha egy korabeli lemezes géppel még fotókon is megörökíthette a ’30-as évek Várpalotáját. Később, 16 évesen aztán megkapta első saját gépét, s attól kezdve szisztematikusan fényképezte a várost és környékét.
1949-től lett az akkori kultúrotthon, a Jó Szerencsét Kör vezetője. Véleményét, szakmai észrevételeit aztán az ötvenes évek közepén épülő új művelődési ház tervezésénél is kikérték. Vezetőként emlékezetes programok, szakkörök és kezdeményezések sokasága fűződik a nevéhez, elég, ha a fúvószenekari találkozót, a korszerű mozigépházat, a fotószakkört, s persze az évtizedek során elkészített több tízezernyi fényképet említjük.
