Az egész ház a múltról mesél
Állandó helytörténeti kiállítás nyílt a hét elején a megújult Fodor Sára Tájházban. Több év után látogatható ismét az a válogatott gyűjtemény, amely a helyi lakosság adományaiból folyamatosan gyarapodik a tájház 1986-os megnyitása óta.
A tízemeletes épületek között szerényen húzódik meg a Jókai utcában a 19. század elején terméskőből épült népi jellegű, parasztbarokk lakóház. Az 1986-ban kialakított helytörténeti gyűjtemény a helyi értékek megmentése, megőrzése és bemutatása céljából jött létre. – Öröm volt ez annak idején, amikor a hetvenes években városrendezés címén egymás után tüntették el a második világháború pusztítása után még megmaradt régi, szép épületeket – mondta el a hétfői ünnepélyes megnyitón Csővári Zsófia Réka, a tájházat üzemeltető Thury-Vár Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója.
Az épület 2006-ban vette fel Fodor Sára tanító, helytörténeti kutató nevét. Nem véletlenül. A tájház és a hozzá kapcsolódó helytörténeti gyűjtemény kialakításában kiemelkedő szerepe volt. Az 1986-os megnyitástól egészen 2006-ban bekövetkező haláláig dolgozott a tájházban. Rengeteg múzeumpedagógiai foglalkozást, mesedélutánt, népi kézműves foglalkozást tartott az érdeklődőknek.
– Az egykori parasztház a város és környéke paraszti és iparos múltjából fennmaradt eszközöket mutatja be az utókornak. 2016-ban az Emberi Erőforrások Minisztériuma szakfelügyeleti vizsgálatát követően a gyűjteményi anyagot néprajzkutató muzeológus vezetésével szakleltárba is vettük – jegyezte meg a tájház udvarán összegyűlt érdeklődők előtt Csővári Zsófia Réka.
Elmondta, a most újra megnyílt, s a Thury-Vár Nonprofit Kft. által felújított tájházban a látogatók elé tárulnak a régi palotai élet megmaradt eszközei a meszesek, a földművelők, a fazekasok, a csapók és a bognárok mindennapjaiból. A szoba bútorainak legnagyobb része az 1920-as -30-as évek polgári bútora. A parasztság bútorait és szépen faragott támlás szék és a sublód képviselik, míg a konyhában a múlt század elején használt bútorokat láthatunk. A szobakéményes főzőhely ajtaját kinyitva látható a kormos benyíló melyen át a füst szabadon távozott a kéménybe. A hozzáépített kemencében kenyeret, kalácsot sütöttek. A konyhából jobbra nyíló kisszoba volt eredetileg a család hálószobája. Most a lakosság különböző foglalkozásainak eszközeit, termékeit mutatják be.
– Az egész ház a múltról, több évszázad életéről mesél, amelyet nekünk, lokálpatriótáknak kötelességünk megőrizni, megismerni és megismertetni. Ezért örömmel ajánlom a város és környéke tanulóinak az állandó kiállítás megtekintését, s az itt rendezendő kulturális-néprajzi programjainkat – tette hozzá az ügyvezető igazgató.






