Ami a valóságban jelentéktelen, itt képpé válik

Kék rozzsda címmel R. Kocsy Tamás fotográfus különleges felvételeiből nyílt képzőművészeti performansznak is beillő kiállítás a napokban a Krúdy Gyula Városi Könyvtárban.

A 2025-ös év elején Rozzsda címmel jelentkezett rendhagyó fotográfiáit bemutató tárlatával a várpalotai fotóművész, aki most hasonló stílusú, ám a vörösesbarna helyett ezúttal a kék színt a középpontba állító kiállításra hívta és várta az érdeklődőket.

– A korábbi Rozzsda-sorozat a meleg, földszínek felől közelített az anyaghoz. Ott az idő még dolgozott: rágott, bontott, átalakított. A bomlás esemény volt. Folyamat. Történés. A Kék rozzsda ehhez képest nem folytatás, hanem elmozdulás. Ez a kiállítási anyag már nem azt mutatja, ahogy az anyag változik, nem a pusztulást dokumentálja, hanem lefagyasztja azt. Nem azt látjuk, ahogy az idő dolgozik, hanem azt, ami az idő munkája után marad. Nem azt kérdezi: mi történik az anyaggal? Hanem azt: mi marad belőle, amikor már nem történik semmi látványos? A kék itt nem pusztán szín, hanem távolság. Eltávolít az anyagtól, és közelebb visz a gondolathoz. A rozsda már nem történik – jelen van – mondta el a kiállítást megnyitó beszédében a könyvtár kamaratermében Éltető Erzsébet költő, irodalmár.

A városi könyvtár munkatársa kiemelte: R. Kocsy Tamás fotói – ahogy a korábbi Rozzsda-sorozat képei – elhagyatott helyszínekből származnak. Szemétlerakók, bolhapiacok, félreeső terek világa jelenik meg bennük. Olyan tárgyak és felületek felnagyított részletei, amelyeket a világ már kidobott magából: könyvlapok foszlányai, elnyomott cigarettacsikkek, rozsdás fémdarabok, elhasznált eszközök, egy pár kopott tornacipő, régi játékbabák és egyéb izgalmas objektumok. Másutt egyszerű tárgyakkal találkozunk: egy asztallal, egy talicskával, egy vödörrel.

– Ami közös ezekben a képekben, hogy a rajtuk látható elemek már nem eszközökként mutatkoznak meg. A kék tónus kiemeli őket a használhatóságból. Nem azt kérdezzük róluk, mire valók voltak – hanem azt, mi maradt utánuk. A felnagyítás gesztusa szintén kulcsfontosságú: ami a valóságban jelentéktelen, itt képpé válik; ami szemét, itt emlékezetté válik. A tárgyak mindennapi formája és értelme eltűnik, és helyette megjelenik ez az izgalmas, sok-sok egymásra rétegzett absztrakt felület, amin szálak, karcok, rétegek és repedések, s ezáltal plusz jelentéstartalmak keresztezik egymást – hangsúlyozta Éltető Erzsébet, majd hozzátette: a Kék rozzsda képei nem kérik, hogy gyorsan befogadjuk őket. Nem kínálnak azonnali kapaszkodót, inkább lelassítanak. Elmozdítják a megszokott nézőpontot. A tárgyak, felületek, struktúrák nem a funkciójukról beszélnek, hanem az időről, ami átírta őket.

A megnyitón – ahol Kutenicsné Izer Viktória vezényletével a Napfény Női Kar egy Metallica-feldolgozással lepte meg a közönséget – R. Kocsy Tamás elmondta, „rozsdás” sorozatát folytatni szeretné a jövőben, s újabb színek felől megközelíteni és bemutatni a számára különösen kedves témát.
A Kék rozzsda című kiállítás március 13-ig látható a Krúdy Gyula Városi Könyvtár kamaratermében.
Fotók: Szabó Péter Dániel





